Így kezdődött…..

1983-ban diagnosztizálták, hogy cukorbeteg vagyok. Azonnal inzulinra állítottak, akkor 9 éves koromban ezt nagyon nehéz volt elfogadni.

Teltek az évek, szerencsére semmiféle problémát nem okozott az életembe. Ha nem árultam el, hogy diabéteszem van, akkor nem is vették észre. Kijártam az iskoláim, tervezgettem az életem. 2004-ben megismertem a nagy Ő-t is. Hamarosan a gyerekvállalás is szóba jött. Először úgy lettem terhes, hogy nem is terveztük még. Sajnos erre a babára semmiféle szempontból nem voltunk felkészülve.Hamarosan el is vesztettem.

A következő babát már tudatosan terveztük, orvosi segítséggel. Minden irányba kivizsgáltak és ekkor vették észre, hogy a vesefunkcióm már nem tökéletes. Ennek ellenére hamarosan pocakos voltam. Nagy volt az öröm. Sajnos a szervezetem nem örült velem….előbb a vérnyomásom bolondult meg, utána a vércukrom – állandóan alacsony volt. A 12. hét környékén elkezdtem fehérjét pisilni, dagadni kezdtek a lábaim. Nagyon nehéz volt. Aztán a 24. terhességi hetemen befektettek a kórházba – vigyázni kell ránk felkiáltással. Ott már Nephrosis syndromaként emlegették a vesepróblémám.

A 33. hétig bírtam, akkor megszületett a kisfiam…akinek a kis súlyján kivül semmi problémája nem volt. Na ezt már rólam nem lehetett elmondani. A vérképem rettenetes volt szülés után 82 Hbg!. A transzfúziót nem bírtam, így azt kihagyták. A szülés orvosom ezek után úgy gondolta ezzel az ő gyógyító tevékenysége befejeződött, így hazaengedett. A fiamat még nem engedték, hiszen híznia kellett, így majd 1 hónapig regenerálódhattam. Mire a kicsim hazajött, javult minden értékem, sőt a vesefunkcióm is majdnem a normál szintre tért vissza.

A diabetológusom szoros kontrollt javasolt. A szokásos kontrollok alkalmával mindig nézték a vesefunkciós értékeimet. Lassú romlás volt észlelhető, egészen 2011-ig. Akkor elkezdett rohamosan romlani. Akkor küldött először nephrológushoz -“vesegyógyász”.  Először az István Kórházba. Nagyon kedvesek és profik voltak az ottaniak, de valahogy még sem éreztem ott biztonságban magam.

Egészségügyben dolgozom – így a munkahelyem Nephrológiai osztályát választottam. Sok jót hallottam róluk, közel is volt. Életem egyik legjobb döntése volt  – hihetetlen profizmussal teszik a dolgukat.

Az első perctől nyíltam, őszintén feleltek a kérdéseimre. Ezt nagyon fontosnak tartottam és tartom most is. 2015 augusztusáig birta a vesém……